Social Justice

A magyar pedagógus-szakszervezetek az eddigi legnagyobb mobilizációra készülnek

A hónapok óta tartó eredménytelen tárgyalások és két korábbi megmozdulás után a magyar oktatási szektor határozatlan idejű sztrájkja következik.
A bérfeszültségek, a pedagógushiány, valamint az erőforrások és az infrastruktúra elégtelensége miatt a magyar oktatási szektor a szakadék szélére sodródott. A legnagyobb pedagógus-szakszervezetek évek óta hiába kongatják a vészharangot.
A bérfeszültségek, a pedagógushiány, valamint az erőforrások és az infrastruktúra elégtelensége miatt a magyar oktatási szektor a szakadék szélére sodródott. A legnagyobb pedagógus-szakszervezetek évek óta hiába kongatják a vészharangot.

A szerkesztő megjegyzése: Ezt a cikket a Mérce, a Progresszív Internacionálé Wire-partnere tette közzé a magyar pedagógusok január 31-én tartott figyelmeztető sztrájkjáról. A figyelmeztető sztrájkot azt követően hirdették meg, hogy sem a 2021. októberében tartott első sztrájk, sem az azt követő tárgyalások nem vezettek közelebb a megállapodáshoz, és világossá vált, hogy a kormány nem veszi komolyan a követeléseket. Azóta a kormány támadásba lendült: megpróbálta a szakszervezetek és a tanárok ellen hangolni a közvéleményt, és megpróbálta törvénytelennek nyilvánítani a március 16-i sztrájkban való részvételt – sikerült. A pedagógus-szakszervezetek bíznak abban, hogy mind a részvétel, mind a szülők és a társadalom egészének támogatása még nagyobb lesz, és képesek lesznek fenntartani a határozatlan idejű sztrájkot, amíg a követeléseiket nem teljesítik. Bármi is történik, egyértelmű, hogy a választások közeledtével a tét óriási.

Munkabeszüntetés nélkül semmire nem mennének

A hétfői, kétórás figyelmeztető sztrájkot a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) küldöttsége, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériumát képviselő Kisfaludy László helyettes államtitkár közötti hónapok óta tartó sztrájktárgyalás-sorozat előzte meg, amely után a szakszervezetek már nem láttak más lehetőséget követeléseik elfogadtatására.

Mik a pedagógusok követelései?

  • a pedagógus-illetményalap vetítési alapja 2021. szeptember elsejétől visszamenőlegesen a mindenkori minimálbér összege legyen, mivel a bértáblát még mindig a 2014-es minimálbérhez képest számítják;
  • szintén szeptembertől visszamenőlegesen emelkedjen az oktatásban nem pedagógus munkakörben foglalkoztatottak garantált illetménye is;
  • a pedagógusok neveléssel-oktatással lekötött munkaideje heti 22 óra legyen;
  • a pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztensek – akik jelenleg heti 40 órában látják el feladataikat – maximum heti 35 órában legyenek foglalkoztathatók, és a pedagógusokhoz hasonlóan heti 5 órát tölthessenek regenerációval, felkészüléssel intézményen kívül.

Ehhez képest az EMMI a tárgyalások során megalázó ajánlatokkal állt a pedagógusok elé, ráadásul egyértelműen időhúzásra játszott: a tárgyalásokon résztvevő Kisfaludynak nem volt valódi döntési jogköre, és az egyes fordulók között hetek teltek el. Az kormány vélhetően arra számított, hogy sikerül kifárasztania a pedagógusokat, és a korábbi évekhez hasonlóan nem lesz komoly támogatottsága a követeléseknek.

Így a figyelmeztető sztrájk tétje óriási volt a pedagógusok küzdelme szempontjából, hisz ekkor derült ki, mekkora erőt, és mennyi támogatót tudnak felmutatni az őket semmibe vevő hatalommal szemben. A kormány pedig ennek megfelelően ott igyekezett gáncsolni a szakszervezeteket, ahol tudta.

Az időhúzás mellett a hatalom teljes pályás letámadást indított, egyrészt megpróbálta hitelteleníteni a szakszervezeteket és követeléseiket a társadalom és a pedagógusok körében – mondván, hogy az ellenzéki kampány részesei, ebbéli igyekezetükben olykor akár a messziről nyilvánvaló ökörségek szintjére süllyedve. Más részről a sztrájkot támogató, valamint abban résztvevő tanárokat fenyegette, miszerint amennyiben nem teljesítik a „még elégséges szolgáltatást” a sztrájk idején – aminek szintjében a kormány hathatós erőfeszítéseinek hála nem sikerült megállapodni – úgy törvényt sértenek, a sztrájkot pedig egyébként is jogszerűtlennek állították be. Azt kommunikálták, a résztvevőknek retorziókkal kell majd szembenézniük – és sok esetben nem riadtak vissza a dezinformációtól, és egyéb nemtelen eszközöktől sem.

A pedagógusok ugyanakkor rengeteg támogatót is tudhattak maguk mellett. A Szakszervezetek Együttműködési Fórumától kezdve – amely autós támogatói felvonulást is szervezett hétfőre – Budapest polgármesterein keresztül a „vasalódeszkás tanárig” és rengeteg szülőig a társadalom számos csoportja állt ki a pedagógusok mellett.

Ami pedig legalább ilyen fontos volt, hogy a bíróság pénteken – első fokon, nem jogerősen – kimondta, hogy a tanárok hétfői figyelmeztető sztrájkja jogszerű.

Ami komoly ütőkártyát jelentett a szakszervezetek kezében, hiszen így már könnyebben győzhették meg a kollégákat, akik az esetleges retorzióktól tartva nem vettek volna részt a munkabeszüntetésben és a tiltakozásban – bár valószínű, hogy így is számosan voltak, akik egzisztenciájukat féltve nem merték felemelni a hangjukat, legalábbis a fenntartó és a kormány kirívóan ellenséges nyilatkozatai alapján ez nem lenne meglepő.

Mit sikerült elérni és mi a hétfői sztrájk jelentősége?

Noha a figyelmeztető sztrájk önmagában, kétórás időtartamával nem rengette meg a társadalmat és a kormányt, a szakszervezetek sikerként értékelik, és valóban nehéz lenne túlbecsülni az eredményeit. A pedagógusok jó ötöde részt vett a sztrájkban, amire legutóbb 2016-ban volt példa.

A belengetett – és azóta megvalósítási fázisba lépett – kormányzati, fenntartói retorziók ellenére számos oktatási intézmény számtalan pedagógusa vállalta arccal, fotóval, hogy részt vesz a sztrájkbanBudapesten és vidéken egyaránt.

Ráadásul – ahogy vélhetően szándéka ellenére, de Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár is méltatta a sztrájkban résztvevő több mint húszezer pedagógus bátor kiállását – amennyiben a kormány elismerte volna a sztrájk jogszerűségét, vélhetően még többen teszik le a munkát.

A szakszervezetek a korábbi alkalmaktól eltérően egységesen és erélyesen léptek fel már a kormányzattal folytatott tárgyalások kezdete óta. De legalább ilyen fontos a feljebb már említett, széles körű társadalmi támogatás. Noha ez leglátványosabban a szakszervezetek támogató autós felvonulásában testesült meg, legalább ilyen fontos volt, hogy országszerte, kistelepüléseken, nagyvárosokban és a fővárosban is a beszámolók szerint a gyerekeiket az első két órában otthon tartó szülők messzemenő támogatását élvezték a pedagógusok.

Vagyis a kormánynak nem sikerült egymás ellen hangolnia a nép különböző csoportjait. A pedagógusok helyzete olyannyira kiábrándító – amit nem mellesleg sikeresen a tudtára is adtak a társadalomnak – hogy a szolidaritás jegyében a kétségkívül alapvető fontosságú, erkölcsileg és anyagilag mégis alig értékelt szakma művelői melletti kiállásban széles tömegek vettek részt.

Ez pedig további lendületet és önbizalmat adhat a pedagógus-szakszervezeteknek és a szakmabelieknek a március 16-tól meghirdetett határozatlan idejű sztrájk szervezéséhez és a kollégák körében végzett agitációs munkához – a kormány ugyanis vélhetőleg nem fog egykönnyen engedni a követeléseknek. A határozatlan idejű sztrájkhoz azonban így is számos akadályt kell sikerrel venniük a szakszervezeteknek.

Hogyan tovább?

Ahogy az eddigiekben, a kormány a pedagógusok szerint továbbra is az időhúzásra fog játszani – vélhetően további fenyegetésekkel és kétes jogalapú zsarolásokkal, valamint ellenséges médiahadjárattal fűszerezve.

Ez ugyanakkor a visszájára is elsülhet Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányának tagja szerint.

Nagyon sokakban az csapódik le, hogy igenis tartsunk ki, és igenis csináljuk tovább, mert azért ez így elképesztő. Ezen a rendszeren változtatni kell, ez nem maradhat így. Egészen abszurd és nonszensz, hogy ilyen nagy ügyet csinál a kormány egy demokráciában teljesen normális eseményből, ami ráadásul egy figyelmeztető sztrájk, gyermekfelügyelettel. Mindenkinek azért lejön, hogy ez valami egészen elképesztő, szürreális. Ebből az is lejön, hogy a demokrácia állapota ma Magyarországon milyen, hogy ha ezt kormányzati irányítással lehet művelni, ami folyik” – nyilatkozta a Mércének a szakszervezeti vezető.

A kormány részéről tapasztalt arrogáns kommunikáció és a cinikus viselkedés pedig vélhetően továbbra sem fogja a pedagógusok ellen hangolni a társadalom irányukba eddig is támogatóan viszonyuló részét. Hovatovább az oktatásban dolgozók közmondásosan sanyarú sorának ismeretében az ellenük folytatott hangulatkeltés akár még további támogatókat is melléjük állíthat.

Kérdéses ezzel szemben, hogy a szülők praktikus szempontokat figyelembe véve milyen mértékben fogják tudni támogatni az esetleges határozatlan idejű sztrájkot. Két órányit még csak-csak tudnak vigyázni a gyerekekre amikor nincs oktatás, ha viszont napokra, vagy akár hetekre bezárnak az iskolák, akkor már nem biztos, hogy meg tudják, vagy akarják oldani a felügyeletet. Bár erre is megoldást jelenthet, hogy a sztrájk idején is biztosítják az iskolák a gyerekfelügyeletet.

Ennél már fogasabb kérdés, hogy anyagilag kibírnak-e a tanárok egy határozatlan idejű sztrájkot. Éppen a megalázóan alacsony fizetéseknek köszönhetően ugyanis a pedagógusok anyagilag kiszolgáltatott helyzetben vannak, amire a kormány igyekszik is lépten-nyomon emlékeztetni őket, tudniillik a sztrájk idején nem jár fizetés a dolgozónak.

Míg kétórányi bér kiesését jószerével bárki el tudja viselni, napok, hetek fizetésének elvesztését már aligha.

Jó esetben a sztrájkot szervező szakszervezet rendelkezik sztrájkalappal, amely munkabeszüntetés esetén tudja biztosítani a résztvevők megélhetési költségeit (tradicionális eszközök még a sztrájkoló munkásoknak szolgáltatásokat, élelmezést nyújtó sztrájktanya, stb.). A pedagógusok szervezettsége azonban alacsony, mindössze tizenegynéhány százalék a szakszervezeti tagok aránya, az alacsony bérek mellett pedig értelemszerűen nem is szednek különösebben magas tagdíjakat – így vélhetően hosszabb időre elegendő sztrájkalappal sem rendelkeznek.

Ami önmagában ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne tudnának határozatlan idejű sztrájkot szervezni.

Az elégedetlen pedagógusok megszervezése – és a szakszervezetbe szervezésük – mellett ugyanis a szakszervezetek feladata most a sztrájkalapok feltöltése, amire legjobb eszközük a társadalmi szolidaritás. Hogy ügyük számos támogatójának figyelmét felhívják arra, hogy anyagi eszközökre van szükségük céljaik eléréséhez, különben a kormány jó esélyekkel mondhatja, hogy „sztrájkoljanak csak, majd felveszik a munkát”.

Ha viszont megteremtik a lehetőségeit annak, hogy huzamosabb időn keresztül számosan vegyenek részt a sztrájkban, aminek látványos következményei lennének, akkor a pedagógusoknak esélyük lehet kikényszeríteni követeléseik teljesítését, egyszersmind példát mutathatnak más szakmáknak is. Pláne hogy hetekkel a választások előtt egy számottevő, országos méretű tiltakozás úgy hiányzik a kormánynak, mint üveges tótnak a hanyattesés.

Kiss Soma Ábrahám szociológus és a Mérce hír- és véleményportál újságírója.

Help us build the Wire

The Wire is the only planetary network of progressive publications and grassroots perspectives.

The mission of the Wire is bold: to take on the capitalist media by creating a shared space for the world’s radical and independent publications, building a coalition that is more than the sum of its parts.

Together with over 40 partners in more than 25 countries — and the relentless efforts of our team of translators — we bring radical perspectives and stories of grassroots struggles to a global audience.

If you find our work useful, help us continue to build the Wire by making a regular donation. We rely exclusively on small donors like you to keep this work running.

Support
Available in
EnglishHungarian
Author
Kiss Soma Ábrahám
Date
15.03.2022

More in Social Justice

Social Justice
2021-05-15

Pay Reparations and Redistribute Prosperity

Receive the Progressive International briefing
Privacy PolicyManage CookiesContribution Settings
Site and identity: Common Knowledge & Robbie Blundell