Magyarországon utoljára tizenkét éve tartottak szabad és tisztességes választásokat. Akkor az Orbán Viktor vezette Fidesz kétharmados többséget szerezve nyert, ami utat nyitott a magyar alkotmány megváltoztatásához.

Azóta a Fidesz – gyakran az Európai Unió jobboldali politikai erőinek védelmét élvezve – fokozatosan leépítette a jogállamiságot, a demokratikus intézményeket és a tisztességes választási folyamatot.

Az ellenzék fokozódóan hátrányos helyzetére válaszul hat politikai párt közös listát állított az április 3-i parlamenti választásokra. De a pálya erősen lejt.

2010 óta a kormánypárt a választási rendszer több mint 700 módosítását hajtotta végre – gyakran nyilvános konzultáció nélkül, az ellenzéki pártok ellenállása dacára –, még a Covid-19 miatti veszélyhelyzet idején is. Ez egyebek között kiterjedt a választókerületek határainak folyamatos módosítására is, a Fidesz jelöltjei számára kedvező módon.

A párt emellett gyorsan ellenőrzése alá vonta a média nagy részét is. 2018-as alapítása óta a kormánypárti KESMA médiakonglomerátum a magyar médiapiac jelentős részét bekebelezte, miközben a kormány szisztematikusan ellehetetlenítette és megfélemlítette a független médiákat.

Az International Press Institute 2022-es jelentése arra a következtetésre jutott, hogy a párt „a média foglyul ejtésének az Európai Unióban valaha kifejlesztett legfejlettebb modelljét valósította meg”; ennek segítségével fokozza a kisebbségek, a migránsok, a politikai másként gondolkodók elleni támadásait, és akadályozza egy alternatív politikai diskurzus megjelenését.

Ugyanakkor a kormány egyre jobban elmosta a párt- és állami források közti határvonalat: közpénzen folytatott „kormányzati tájékoztató kampányokat” – amelyek valójában a Fidesz választási kampányai voltak –, megakadályozva az összes magyarországi politikai párt méltányos képviseletét. Egyebek között emiatt is minősítette az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) választási megfigyelő missziója a 2014-es és 2018-as magyarországi választásokat „szabadnak, de nem tisztességesnek”.

2018 óta a Fidesz-kormány további lépésekkel is rontotta a szabad és tisztességes választások feltételeit: diszkriminatív módon kezelte, hogyan szavazhatnak a külföldön élő magyar állampolgárok, fokozta az idegenellenes és LMBTQ-ellenes retorikát, foglyul ejtette a választási szerveket, politikai befolyása alá vonta a bíróságokat, valamint önkényesen korlátozta a békés gyülekezés és a szabad véleménynyilvánítás szabadságát. Nemrég, a Pegasus-botrány 2021-es kipattanásakor az is kiderült, hogy a kormány az NSO kémprogramját használva figyelt meg független újságírókat, tiltakozókat és aktivistákat.

Sokan aggodalmuknak adtak hangot a választás napján történt szabálytalanságokkal kapcsolatban. 2021 novemberében a kormánypárt gyakorlatilag törvényesítette a voksturizmust Magyarországon, lehetővé téve a szomszédos országokban élő magyar állampolgárok tömeges regisztrálását a billegő körzetekben. 10–15 marginális körzetben a két jelölt közötti különbség 1000 szavazatnál is kevesebb lehet. Ezért a választás napján elkövetett efféle szabálytalanságok döntőek lehetnek.

A tisztességes választási verseny felszámolásával párhuzamosan Orbán egy kleptokrata elitet segített felemelkedni, a lakosság zömének kárára. Orbán a 2008-as pénzügyi válságot követő, IMF által előírt megszorítások elleni fellépés nyomán jutott hatalomra, kormánya azonban gyorsan megszegte a megszorítások megszüntetésére tett ígéreteit. Ehelyett Orbán helyi milliárdosok felemelkedését segítette elő – az EU-támogatások és különösen a német befektetések révén –, és a jóléti államot leépítő, a munkavállalókat sújtó politikák egész sorát erőszakolta át.

2018-ban a magyar parlament elfogadta az úgynevezett „rabszogatörvényt”: a munka törvénykönyvének módosítását, amely a multinacionális vállalatok érdekeit kiszolgálva lehetővé tette a munkaadók számára, hogy évente több száz óra túlórát írjanak elő, és ezek kifizetését akár három évre is kitolják. A Covid-19 világjárvány kezdetén – amikor naponta 4000 magyar munkavállaló veszítette el állását – a kormány nem volt hajlandó bővíteni az újonnan munkanélkülivé váltaknak nyújtott segítség körét. A kormány a világjárvány miatt elfogadott felhatalmazási törvény adta hatalmát alkalmazva próbálta nemrég betiltani a magyar pedagógusok eddigi legnagyobb mobilizációját – és szélesebb körben felszámolni a kollektív tárgyalások lehetőségét.

Ezért a Progresszív Internacionálé delegációt küld Magyarországra az április 3-i választások előtt. A delegáció a társadalmi mozgalmak vezetőivel, a szakszervezetek képviselőivel, a független média munkatársaival, aktivistákkal és a politikai pártok képviselőivel fog találkozni, hogy figyelemmel kísérje az ország demokratikus folyamatait érintő fenyegetéseket és a lakosságot mobilizáló küzdelmek felszámolását.

Azonban a PI delegációt nem csak Magyarország szempontjából van tétje.

A Fidesz hatalomra jutása óta keresi a szövetséget a szélsőjobboldali és antidemokratikus erőkkel világszerte. 15 másik szélsőjobboldali párttal együtt a Fidesz is „Európa zsidó-keresztény hagyományának” megőrzésével kampányolt a 2019-es európai uniós választásokon. Idén januárban Donald Trump támogatta Orbán Viktor újraválasztási kampányát, Orbán pedig meghívta a volt amerikai elnököt, hogy csatlakozzon hozzá a kampánykörútján. Februárban Orbán fogadta Brazília szélsőjobboldali elnökét, Jair Bolsonarót, aki Magyarországot Brazília „kis nagytestvérének” nevezte. Orbán a választások előtti hétvégén tervezte Budapesten vendégül látni az amerikai konzervatívokhoz köthető Konzervatív Politikai Akció Konferenciáját (CPAC), amelynek előadói között a republikánus törvényalkotókon kívül a spanyol szélsőjobboldali VOX vezetője és Jair Bolsonaro fia, Eduardo is szerepel – ám a rendezvényt az ukrajnai háború miatt májusra halasztották. Ugyanakkor Orbán Viktor mindmáig Vlagyimir Putyin legközelebbi politikai szövetségese az Európai Unióban.

Magyarország progresszív erői azonban összefogtak. 2018-ban több ezer tiltakozó és szakszervezeti tag vonult Budapest utcáira a rabszolgatörvény bevezetése ellen. 2021 májusában nagyszabású tüntetéseken tiltakoztak a lakhatási válság és az alacsony magyarországi bérek ellen. 2022 márciusában a magyar pedagógusok szembeszálltak a kormány próbálkozásával, amely megpróbálta betiltani határozatlan idejű sztrájkjukat – és jelenleg is tiltakoznak az alacsony bérek, a pedagógushiány, valamint az erőforrások és az infrastruktúra elégtelensége miatt, amelyek a magyar oktatási szektort a szakadék szélére sodorták.

Most, a 2022-es parlamenti választásokon Magyarország progresszív erői a szolidaritásban, egyenlőségben és demokráciában gyökeredző tisztességes társadalmat követelnek.

Fénykép: Pixabay