Amszterdam, 2026. március 6.
A múlt hónapban egy olyan szalagcímen akadt meg a szemem, amely nem tűnt valóságosnak. Azt állította, hogy Gázában több ezer palesztin ember elpárolgott. Nem otthona elhagyására kényszerült. Nem megsérült. Nem meghalt. Hanem elpárolgott.
Kiderült, hogy az izraeli rezsim az Egyesült Államok által szállított termobárikus fegyvereket, vákuumbombákat használ, amelyek nem csupán felrobbannak. Hanem beszippantanak: kiszívják az oxigént a környezetükből, és begyújtják – így olyan tűzgolyó keletkezik, amelynek hőmérséklete a 3000 Celsius-fokot is elérheti. Ezen a hőmérsékleten a beton megreped, az acél meghajlik. Az emberi test pedig elkerülhetetlenül, iszonytatóan elpárolog.
Ez nem tudományos-fantasztikus fikció. Hanem a valóság, ma, Gázában.
Gázában két és fél éve brutális és folyamatos népirtás zajlik. A Gázára ledobott bombák összesített robbanóereje hatszor akkora, mint a Hirosimát 1945-ben romba döntő atombombáé – Hirosima területének nem egész felére sűrítve. A pusztítás mindenre kiterjedt.
A 2025. októberi tűzszünet kihirdetését, úgy gondolom, kollektív megkönnyebbülés kísérte. Ám gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy a gázai tűzszünet – ahogy az Izraellel kötött oly sok más tűzszünet is –diplomáciai átverés volt: eszköz arra, hogy Gáza lekerüljön az újságok címlapjairól, a népirtás pedig a diplomácia takarásában folytatódhasson. Az izraeli rezsim meg is szegte a tűzszünetet, minden egyes nap: palesztin embereket gyilkolt meg minden egyes nap, és korlátozta a segélyeket minden egyes nap. Mióta az Egyesült Államok és Izrael bombázni kezdte Iránt, az izraeli rezsim az összes gázai határátkelőt lezárta, és teljesen leállította a korábban is nagyon korlátozottan bejutó segélyeket.
Eközben Trump hangzatos nevű Béketanácsa azzal a disztópikus tervvel állt elő, hogy koncentrációs táborokat hoz létre Gázában, ahol folyamatosan figyelik majd a közösségeket, gyűjtik a biometrikus adataikat, számolják a kalóriákat, és ellenőrzik az oktatást és az egészségügyet. Ahol a gyarmati urak éber figyelme mindenre kiterjed. A koncentrációs táborok építési szerződéseit a legmagasabb ajánlatot tevők nyerik el. A Trump-adminisztráció ilyen jövőt jelölt ki Gázának. És e disztópikus jövő felvázolásával párhuzamosan az elmúlt két évet is kiradírozzák.
Szó sem esik igazságosságról. Nincs elszámoltatás. Nem vizsgálják ki a több ezer mészárlást. Hanem megpróbálnak mindent eltussolni. A tengerbe tolni az összes romot, az alá szorult sok ezer mártírral együtt. Minket pedig arra utasítanak, hogy felejtsük el, ami Gázában történt.
De az emberek nem felejtenek. Innen nincs visszaút. Túl sokat láttunk, túl sokat éltünk meg. Elvtársaink súlyos árat fizettek szolidaritásukért: tárgyalás nélkül börtönözték be őket, mert megakasztották a fegyverek gyártását, elbocsátották őket állásukból, mert felszólaltak, kirúgták őket az egyetemükről, mert tiltakozásokat szerveztek.
A mozgalom mégis tovább nőtt. Milliók vonultak fel világszerte. Egyetemi kampuszok álltak le, munkások tömegei léptek sztrájkba. Nemzetközi szinten elfogadott, hogy a palesztinok harca igazságos harc, és a közvélemény olyan irányba tolódott el, amit egy évtizede nehéz lett volna elképzelni.
És ebbe bele kell kapaszkodnunk. Mert számít.
Nem ringathatjuk azonban illúziókba magunkat, mivel olyan ellentmondás áll mellette, amellyel számot kell vetnünk. A helyszíni valóság Palesztinában jó ideje exponenciálisan romlik. A gázai népirtás nem fejeződött be. Az izraeli rezsim kiterjesztette és felgyorsította a palesztin életek és a palesztin föld elleni támadását a gyarmatosított Palesztina egészén és azon túl is. Úgyhogy őszintén kell válaszolnunk arra a kérdésre: hogyan egyeztethető össze egy páratlan léptékű, globális mozgalom kibontakozása a helyi viszonyok folyamatos romlásával? Ezt a kérdést nem kerülhetjük meg.
A válasz kulcsa annak világos megértése, hogy Gáza nem elszigetelt tragédia. Hanem a globális politika epicentruma.
Oka van, hogy a kormányok hajlandók elnyomni saját állampolgáraikat, amiért tiltakoznak egy idegen állam tettei ellen. Oka van, hogy a korrupciós botrányok következetesen a népirtásban érintett fegyvergyártókig és magánkézben lévő biztonsági vállalatokig nyúlnak. Oka van, hogy a politikusok miért szembesülnek nem csupán bírálattal, hanem akár a karrierjüknek véget vető nyomással, ha kiállnak a palesztin nép elidegeníthetetlen jogai mellett. Az emberek világszerte kezdik átlátni az összefüggéseket. Ma már tagadhatatlan: ami Gázában történik, az mindannyiunkról szól.
Gustavo Petro kolumbiai elnök úgy fogalmazott: amit Gázában látunk, az a jövő próbája. És a jövő már megérkezett.
Láttuk Venezuela szuverenitásának gátlástalan megsértésében – amikor illegálisan foglyul ejtették és elrabolták a hivatalban lévő elnököt. Látjuk az új szankciókban, amelyek célja, hogy éheztetéssel törjék meg és kényszerítsék alávetettségbe Kuba lakosságát. Látjuk az Egyesült Államok és Izrael Irán ellen indított háborújában. Látjuk a gázai népirtásban érintett MI-vállalatokban, amelyek eszközeit ma az ICE félkatonai csoportjai vetik be az USA nagyvárosainak utcáin. Látjuk a fegyveriparban – amelynek nyeresége a népirtás alatt rekordot döntött, és dönt azóta is –, a magánkézben lévő biztonsági szektorban, a megfigyelés átfogó rendszereiben, amelyek egytől egyig szárnyalnak a háborúnak köszönhetően, új piacokat találnak, új laboratóriumokat, új célcsoportokat, amelyeken tesztelhetik termékeiket.
Ez az, amit meg kell megértenünk. Az az architektúra, amelyet a palesztinokon tesztelnek, nem marad Palesztinában. Máshová is eljut. Mert exportálják. Palesztina az ugródeszka.
Ez a rendszer a tervek szerint működik. Csakhogy nem önmagától épült ki: az államok, a vállalatok és az egyének sok évtizedes cinkossága kellett hozzá.
Biztos vagyok benne, hogy a gázai népirtás fogja meghatározni nemzedékünket és az utánunk jövő nemzedékeket. A történelem fordulatát éljük át. A kérdés nem az, hogy alakítani fogja-e ez a pillanat a jövőt. Hanem az, hogy hogyan. A válasz pedig az, hogy ez rajtunk múlik.
A szolidaritás fontos a mai világban, de ennél többre van szükség: radikális átalakításra. Az erkölcsi felháborodás politikai hatalommá alakítására. A tömeges mozgósítás strukturális változássá alakítására. Olyan intézmények, szövetségek és politikai akarat kiépítésére, amelyek nem csupán széles körben elutasítottá, hanem most és mindörökre lehetetlenné teszik a népirtást.
Sosem volt még ennyire világos, hogy Palesztina felszabadítása egyet jelent a világ felszabadításával. Nem késlekedhetünk. Mert nem élhetünk olyan világban, ahol a rezsimeknek módjukban áll emberi lényeket elpárologtatni. Soha többé.
Hungarian translation: Attila Piróth
